Bence felismerte, hogy kapcsolatfüggő. Mindig annyira ragaszkodott az aktuális párjához, hogy egy-egy napot is nehéz volt egyedül eltöltenie. Két hosszabb párkapcsolata után pedig ….
…nem hagyott magának időt feldolgozni a szakítást, azonnal azt kereste, ki tölthetné be az űrt, ami a párkapcsolat befejezése után maradt.
Az állításban Bence és a probléma képviselője az első pillanattól kezdve nagyon hasonlóan viselkedtek. Mindketten mosolyogtak, mindig ugyanaz a helyzet volt jó az egyiknek, mint a másiknak, mintha csak tükrözték volna egymást. Amikor felállítottuk Bence családjának képviselőit is, a „probléma” gyorsan megtalálta a helyét: odaállt azonnal Bence képviselője mellé. Hamar kiderült, hogy Bencének volt egy meg nem született ikertestvére, akiről ő hallott is már. Azt is tudta, ha ő lánynak született volna, Betti lett volna a keresztneve, és hogy magzati korukban az első három hónapban voltak együtt édesanyjuk pocakjában. Amikor Bence beállt a saját helyére, könnybe lábadt a szem, miközben az ikertestvérét képviselő hölgy szemébe nézve, kezét fogva mondta az oldó mondatokat. Arra a kérdésre, hogy mit szeretne, ami rá emlékezteti, Betti képviselője golyóstollat kért. Néhány nap múlva Bence két különböző színű tollat vásárolt, amit hosszú időn keresztül minden nap kézbe vett és írt velük pár sort a naplójába.
Alig egy hónap elteltével újságolta, hogy tökéletesen jól érzi magát a bőrében, noha már három hónapja egyedül él. Megtanult harmóniában lenni önmagával, és nem szenvedve, mindenáron keresni a következő párját.
Azóta félév telt el. Bence jelenleg boldog párkapcsolatban él, békében önmagával és társával, de nem nyomasztó függésben.