Miért ismétlődhetnek újra és újra ugyanazok a munkahelyi helyzetek – még akkor is, ha mindent jól csinálunk? Miklós történetéből érdekes válaszra derül fény.
Rövid időn belül már a harmadik munkahelyén dolgozott, de helyzete kísértetiesen ismétlődött: főnöke rendre kritizálta, ugráltatta, mintha bármit is rosszul csinálna. Ő pedig csak értetlenül állt: mindig igyekezett, lelkiismeretesen dolgozott, miközben szerette a munkáját. A feszültség azonban egyre nőtt közöttük – végül úgy érezte, ideje utánajárni, vajon miért kerül újra és újra ugyanabba a helyzetbe. Így jutott el a családállításig.
Az állításban a problémát képviselő személy Miklós anyukája mellé állt, és minden képviselő ragaszkodott hozzá, hogy ott a helye. Kérdésemre, hogy mit tud Miklós az édesanyja testvéréről, azt a választ kaptuk, hogy ő az a nagybácsi, aki többet vigyázott rá kiskorában, mint bárki más, és akihez nagyon kötődött. Sajnos azonban az is kiderült, hogy a nagybácsit felesége és az anyja – azaz Miklós nagymamája – állandóan ugráltatta, kritizálta, semmiért nem kapott elismerést, inkább csak rosszallást. Miklós a nagybácsival azonosulva vitte tovább nehézségét, bár nem a családjában, hanem a munkahelyén került újra és újra hasonló szituációba.
Az oldás után már néhány nappal Miklós legnagyobb meglepetésére főnöke levette róla a fókuszt. Szinte egyik napról a másikra változott meg a kapcsolatuk, amiről korábban Miklós nem is mert álmodni. Megszűnt a kritika, az ugráltatás, jóval egyenrangúbb kollegiális együttműködés alakult ki közöttük. Miklós már nem szorongva jár dolgozni, vajon mibe fog belekötni a főnöke, hanem egyre nagyobb önbizalommal. Az állítás azt is megerősítette benne, hogy nem ő volt az oka a főnökökkel való furcsa játszmáknak.