Voltál már úgy, hogy tudtad: menned kellene, mégis maradtál? Van, amikor egészen egyértelműek az összefüggések, mégsem vesszük észre, amikor benne vagyunk egy nehéz helyzetben. A háromgyermekes Zsanett kérdése így szólt: Miért nem tudok elválni nárcisztikus férjemtől, miközben tarthatatlannak és képtelennek érzem, hogy együtt éljünk?
Miután beállítottuk Zsanett szüleit, a problémát képviselő az állító édesanyjának képviselője mellé állt. Látszott rajta, hogy erősen kötődik hozzá, miközben az édesanya mérhetetlen szomorúságról és fájdalomról számolt be. A két szülő között ugyanakkor volt egy kis távolság, érződött közöttük a disszonancia, aminek mindketten hangot is adtak. Meglehetősen valószínűnek tűnt, hogy a problémát képviselő személyben erős vonzódás van az édesanya felé, mintha „szerető” státuszban lenne. Zsanettnek ekkor feltettem a kérdést, mit tud szülei házasságáról.
Kiderült, hogy édesanyja boldogtalan volt, nem érezte jól magát férje mellett, aki ivott és nagyon keveset törődött családjával. Zsanettnek arról is volt tudomása, hogy anyjának fiatalkori szerelmével újrakezdődött a kapcsolata, aki szintén házas volt, de egyikük sem érezte magát képesnek a válásra. Az édesanya, amíg élt, úgy gondolta, hogy nem illik, nem szabad elválni, bármennyire is szenvedett a házasságában.
Zsanett ezt a mintát látta gyermekkorában és ezt vette át tudat alatt. Amikor visszaadta édesanyjának, amit ezen a téren tőle kapott, könnybe lábadt szemekkel mondta az oldó mondatokat. Az édesanya képviselője viszont örült, hogy lánya nem akarja tovább vinni azt a terhet, ami nem az övé.
Néhány héttel később Zsanett ki tudta mondani a férjének, hogy szeretne elválni, és ez az azóta eltelt félévben meg is történt. Nem volt egyszerű válás, de most mindketten megkönnyebbültek és készek arra, hogy új forgatókönyvvel folytassák életüket.